Legyen szó lakóépületről, közigazgatási intézményről, gyártó üzemről, irodaházról vagy a mindennapi élet egyéb területeiről, mindenütt vannak olyan értékek,
amelyeket védeni kell a tűztől. Elsődlegesen az emberi élet és az üzemi berendezés védelméről van szó.
Annak érdekében, hogy partnereink igényeit maximálisan kielégíthessük, kizárólag a piacon elérhető legmodernebb technológiát alkalmazzuk.
A tűzjelzőt vagy tűzjelző rendszert a hivatalos tűzvédelmi terminológiában beépített tűzjelző berendezésnek nevezik. A pontos definíciót 28/2011. (IX. 6.) BM
rendelettel kiadott Országos tűzvédelmi szabályzat adja meg:
„Beépített tűzjelző berendezés: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő
tűzvédelmi intézkedést (tűzoltóság értesítése, tűzszakaszhatáron elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása stb.) önműködően végző berendezés.”
A tűzjelző berendezés felépítése
Tűzjelző központ (EN 54-2)
Tápellátás (elsődleges és másodlagos) (EN 54-4)
Automatikus érzékelők (füst-, láng-, hősebesség-érzékelő stb.)
Kézi jelzésadók (EN 54-11)
Hangjelzők (EN 54-3)
Fényjelzők (EN 54-23)
Tűz- és hibaátjelző egység (opcionális, amennyiben a jogszabály vagy a hatóság az adott létesítmény esetében előírja)
Az analóg tűzjelző rendszerek a következő részegységeket tartalmazhatják az előzőeken túl:
Zárlatszakaszoló (rövidzár izolátor) (EN 54-17)
Bemeneti/kimeneti eszközök (jelző/vezérlő modulok)(EN 54-18)
Az eszközöket általában vezetékek kötik össze, de ismert a rádióskapcsolattal kialakított rendszer is.
Tűzjelző rendszer kivitelezése két okból történhet:
Önkéntes vállalás vagy hatósági előírás alapján létesülnek
Önkéntes vállalás esetén a rendszereknek csak a tulajdonosi/ bérlői igényeknek kell megfelelniük, míg hatósági előírás esetén a mindenkor érvényben lévő
jogszabályoknak is meg kell felelniük.
amelyeket védeni kell a tűztől. Elsődlegesen az emberi élet és az üzemi berendezés védelméről van szó.
Annak érdekében, hogy partnereink igényeit maximálisan kielégíthessük, kizárólag a piacon elérhető legmodernebb technológiát alkalmazzuk.
A tűzjelzőt vagy tűzjelző rendszert a hivatalos tűzvédelmi terminológiában beépített tűzjelző berendezésnek nevezik. A pontos definíciót 28/2011. (IX. 6.) BM
rendelettel kiadott Országos tűzvédelmi szabályzat adja meg:
„Beépített tűzjelző berendezés: az építményben, szabadtéren elhelyezett, helyhez kötött, a tűz kifejlődésének korai szakaszában észlelést, jelzést és megfelelő
tűzvédelmi intézkedést (tűzoltóság értesítése, tűzszakaszhatáron elhelyezett ajtók csukása, oltóberendezések indítása stb.) önműködően végző berendezés.”
A tűzjelző berendezés felépítése
Tűzjelző központ (EN 54-2)
Tápellátás (elsődleges és másodlagos) (EN 54-4)
Automatikus érzékelők (füst-, láng-, hősebesség-érzékelő stb.)
Kézi jelzésadók (EN 54-11)
Hangjelzők (EN 54-3)
Fényjelzők (EN 54-23)
Tűz- és hibaátjelző egység (opcionális, amennyiben a jogszabály vagy a hatóság az adott létesítmény esetében előírja)
Az analóg tűzjelző rendszerek a következő részegységeket tartalmazhatják az előzőeken túl:
Zárlatszakaszoló (rövidzár izolátor) (EN 54-17)
Bemeneti/kimeneti eszközök (jelző/vezérlő modulok)(EN 54-18)
Az eszközöket általában vezetékek kötik össze, de ismert a rádióskapcsolattal kialakított rendszer is.
Tűzjelző rendszer kivitelezése két okból történhet:
Önkéntes vállalás vagy hatósági előírás alapján létesülnek
Önkéntes vállalás esetén a rendszereknek csak a tulajdonosi/ bérlői igényeknek kell megfelelniük, míg hatósági előírás esetén a mindenkor érvényben lévő
jogszabályoknak is meg kell felelniük.